Versenyek és hírek

2011.03.24. 19:29:03

Thai Wake Park, Bangkok, 2011. március 6-16.

Régi vágyam volt eljutni a híres Thai Wake Park-ba, ami március elején vált valóra. Hegedűs Ákossal ugyanis március 6-án elindultunk a táj fővárosba. Bécsből közvetlen repülőjárattal mentünk, 10 órával később pedig már landoltunk is Bangkokban. A reptérről taxival mentünk tovább a Thai Wake Park-ba, amely körülbelül egy háromnegyed órás út.

Megérkezésünkkor forró idő, sok ismerős arc és egy izgalmas pálya fogadott minket. Majdnem az összes pro rider itt töltötte a telet, jó volt újra találkozni rég nem látott wakeboardosokkal. Elfoglaltuk az apartmanunkat, ami a tóra és a pályára nézett, tehát nagyon szép kilátásunk nyílt a szobából. Kicsomagolás után vízre is szálltunk, elképesztő jó érzés volt csúszni. Nagyon furcsa volt, mert úgy éreztem, hogy minden fel van gyorsulva, gyorsan csúsztam végig az elemeken, a kanyarok is gyorsak voltak, ezért azon gondolkoztam, hogy vajon belassultam a tél alatt vagy mi lehet… Miután megosztottam Ákival a „gyors” élményeimet, mondta, hogy nem velem van a baj, hanem a pálya 32 km/h-val megy a szokásos 30 km/h helyett. Sokat számít ez a 2 km/h, főleg úgy, hogy téli formában voltunk, a rövid januári Phuket óta eltelt egy hónap, plusz a phuketi pályán sebessége 28 km/h óra volt, úgyhogy így pláne halmozottan soknak tűnt a sebesség, de a nap végére már felvettem a thai ritmust. Az első nap után a szokásos koreográfia történt, azaz három napig borzasztó izomláz, ami a negyedik/ötödik napra csillapodott, utána tudtunk teljes erőbedobással edzeni.

Az izomláz negyedik napján bementünk Bangkok city-be, vagy ahogy a helyiek hívják Krung Thep-be, ez magyarul az angyalok városát jelenti. Még egy kis érdekesség a városról: a Chao Phraya folyó jobb partján fekszik, a Thai-öböl (Sziámi-öböl) mellett, beceneve a „Kelet Velencéje”. Forróság, zaj, fullasztó kipufogógáz, szmog jellemzi a majd 10 milliós várost, de néhány napot mindenképpen érdemes rászánni a thai fővárosra. Jártam Bangkokban kb. 9 éve, akkor megnéztem sok nevezetességet, pl. a királyi palotát és templomát, a világhírű Wat Phra Keo-t, a hatalmas fekvő Buddhát, a hátizsákos turisták mekkáját, a Khaosan roadot. Ez az utca mindössze 200 méteres, de hatalmas élet van rajta és a mellékutcáiban, mert rengeteg étterem, éjjel-nappal nyitva tartó diszkók, és száznál is több ruha- és ékszerüzlet (csak eredeti cuccok…  található itt. Voltam úszópiacon is, ahol csónakáztunk a csatornákon, és a „sétahajózás” közben odaeveztek hozzánk különböző árusok, például banános- vagy akár a Singha sörös csónak, akiktől vásárolhattunk.  A folyó két oldala is tele van árusokkal, minden megtalálható a floating marketen, a csónakban sülő kajától a szuveníreken át a kamu órákig és pólókig.

Na de vissza a mostani Bangkok-os túránkhoz, amikor is az izomláz miatti pihenőnapunkon bementünk egy kis városnézésre. Hihetetlen a kontraszt, ahogy egyik oldalon a dzsungelszerű káosz, mellette meg az aranyozott templomok, a távolban pedig a modern felhőkarcolós városrész magasodik. Egy kis „plázázás” is bekerült a programba, a különböző „plázadzsungelekben” sokszor éreztem úgy, hogy a 22. században járok. 

Bangkokból pedig vissza a Thai Wake Park-hoz. Decembertől februárig szinte fullon volt a pálya, nagyon sokan tervezték ide a téli edzőtáborukat, de szerencsére márciusra már kifogtunk egy olyan időszakot, amikor már nem kellett annyit sorban állni. Tényleg igaznak bizonyult minden jó, amit hallottam a pályáról, ugyanis szuperek az elemek és a pálya komolyat emel. Mindkettőnknek jól ment a csúszás, Ákinak több komoly, új trükk sikerült, sokan kérdezték is, hogy ki ez a fiú velem, én pedig büszkén meséltem róla.  Nekem újra sikerült egy régi álomtrükköm, mégpedig a roll to blind, aminek borzasztóan örültem! Csúszások után jó volt coconut juice-szal és mango sticky rice-szal kényeztetni magam a többi thai finomság mellett.  Áki csinált rólam egy kisfilmet az utolsó napon, ezen a roll to blind is szerepel, a facebook oldalamon megnézhetitek, de majd a videóim közé is felteszem.